Hahó!

Sziasztok! Kérek egy pár kommentet nem baj ha rossz vagy jó csak komment legyen. Mert én abból tanulok. Hanincs komi nem biztos h elöbb lesz friss. Kérlek komizzatok. Köszi Puszi

2. fejezet

- Én nem akarok embert ölni. Keresek munkát és veszek itt egy házat. Amúgy hol vagyunk most?

- Forks melletti hegyeknél.
- Hát én akkor elinduluk. Vadászok egyet nézek magamnak egy házat. Remélem találkozunk még!-mondtam neki.
Ebben a pár percben míg beszélgettünk nagyon megszerettem.
- Én is remélem. Majd írok.
- Reméltem is! Vigyázz magadra!
- Te is! Szia!
- Szia Natalie!
Én befutottam az erdőbe, hogy megnézzem mire lehet vadászni. Tényleg gyors vagyok. Milyen jó érzés száguldozni. Hallottam, hogy van a közelben egy folyó és kisebb szívdobogásokat is hallottam. Bele szippantottam a levegőbe és elkezdtem futni az illat irányába. Elrelytőztem a bokrok mögött és onnan figyeltem a zsákmányomat. Nem figyelt fel rám, így lecsaptam rá. Belemélyeszettem a fogam a nyaki ütőerébe és szívni kezdtem éreztem, ahogy a vér szétáramlik a számba. Pár másodperc múlva az állat elernyedt testét fogtam. Ledobtam a földre és visszamentem az erdőbe. Elkezdtem futni, hogy felfedezzem az egészet. Egy rétre értem, nagyon szép volt. Teli volt virágokkal. Kisétáltam a fényre de amit ott láttam..az megdöbbentett. A bőröm csillogott a napfényben. Nem akartam felhívi magamra a figyelmet így inkább elrejtőztem a sűrű bokroknál. Hallottam, hogy jön valaki erre. Vettem egy nagy levegőt és éreztem a napfény illatot. Felemelkedtem guggoló helyzetemből és egy kis koboldszerű lánnyal találtam szembe magam. Fekete haja az ég felé ágaskodott. Fehér bőre és aranybarna szeme volt. Nem akartam bántani. Így hátrébb léptem.
- Nyugodj meg! Nem bántalak.- mondta azzal a csilingelő hangjával.
- Rendben. Én sem akarlak bántani. Hogy hívnak?
- Alice Cullen vagyok. És téged?
- Lejla Halenek. Ezek szerint te is egy vagy a Cullenék közül? Hallottam rólatok egy dögtől.
- Igen én is közülük való vagyok. És megtudhatnám, hogy ki az a dög?- emelte fel a szemöldökét.
- Victoriától és Lourenttől.
- Ááá…szóval tőlük… honnan ismered őket?
- Victoria változtatott át. azt mondta, hogy bosszút akar állni a Cullenéken. De nálam betelt a pohár és végeztem velük.
- Mit is mondtál, hogy hívnak?- kérdezett vissza.
- Lejla Halenek.
Aranybarna szemei kitágultak. Megfogta a kezem és elkezdett húzni.
- Már megbocsáss de hova viszel?
- Beszélnünk kell. És ehhez az egész családnak köze van.
- Rendben. Várj. Elengedhetsz nem futok el. Menj elöl én meg utánad megyek. jó?
- Jó. Kövess.
Alice elindult én pedig utána futottam. Úgy 3-4 percig futottunk, mikor megérkeztünk egy házhoz. Két emeletes volt és ablakok néhol üvegekből voltak.
- Bennt várnak minket. Szóltam nekik, hogy hozok valakit.
- Hogyan szoltál?
- Majd megtudod.-kacsintott rám.
Benyitottunk a házba. Alice belibbent én pedig követtem(már mint nem belibbentem). A nappaliban volt egy zongora és ha beljebb mentünk akkor ott voltak a kanapék és a tv.
- Gyere a konyhában vannak.
- Megyek.
A konyha a nappali mellett volt. Mikor beléptünk mindenki felkapta a fejét. Minden szem rám szegeződött. Végig néztem az itt lévőkön. Alice leült egy szőke hajú fiú mellé és megcsókolta. Biztos ő a barátja. A fiúnak szőke haja volt és aranybarna szeme. De ami a legfurcsább volt, hogy apu mosolyát láttam benne. A jobb oldalán Alice ült míg a másikon egy szőke hajú lány. Ugyanúgy nézett ki mint a fiú és benne is volt valami ismerős… az arc formálya teljesen anyué volt. Én mind a kettőét örököltem. A szőke lány mellett ült egy nagy darab fekete hajú fiú. Teli pofával vigyorgott rám.
A szemem tovább siklott az Alice mellett ülő hölgyre. Neki karamel színű haja volt. Mellette egy férfi ült gondoltam ő a családfő mert az asztal végében ült. Szőkés hajú, 30-as éveiben járhat. Vele szemben pedig egy bronzvörös hajú fiú ült. Elvesztem aranybarna szemeiben. Csodálatos volt. Lej nem gondolhatsz róla ilyneket lehet, hogy van barátője. Elkell őt felejtened!

1. fejezet

Ezt a részt Nikkinek küldöm! Puszi.

- Segíthetek?-kérdeztem.

- Majd akkor ha átváltoztatlak. Akkor nagy segítségre lesz szükségem.- nevetett fel.
- Hogy érti, hogy átváltoztat?- estem kétségbe… Dia te teljesen meghibbantál? Mér kérdezted meg? Inkább fuss!~gondoltam magamba.
- Sajnálom de nem segíthetek. Viszlát!
- Ne olyan gyorsan kislány! Előlem nem tudsz elmenekülni.
Éreztem hideg leheletét a nyakamnál. De a következő pillanatban már csak egy hegyes dolgot éreztem a nyakamba szúródni. Ez megharapott?! A fájdalom amit éreztem nem hagyott nyugodni. A tűz a testemben égetett. Olyan volt mintha égetnének. Egy sötét helyre érkeztem. Nem láttam kiutat, így csak sodróttam. 2 nap telhetett el, de nekem éveknek tűnt. Egyre jobban éreztem a körülöttem lévő dolgokat. A hallásom is jobb lett és a szaglásom is. Éreztem, hogy ketten vannak a helységben. Kinyitottam a szemem. Furcsáltam mindent jobban láttam. Végig néztem magamon… és amit láttam meglepett. A testem hófehér, jéghideg és kemény. A számban van valami hegyes dolog. Végig húztam rajta a nyelvem és ekkor döbbentem rá, hogy agyaram van.

- Mi lett velem?-fordultam a nőhöz. Vörös kócos lobonca volt és elégedetten vigyorgot. Mellette állt egy barna bőrű rasztás hajú férfi. Végig néztem rajtuk. A szemszínük vörös volt.
- Vámpír lettél. Újszülött vagy, ami azt jelenti, hogy erősebb és gyorsabb vagy mint mi. Azért változtattalak át, hogy segíts. Van egy család, nem messze innen. Cullenék. Megölték a páromat és bosszút akarok állni rajtuk.
- Értem. Mér vörös a szemetek?
- Mert mi ember véren élünk. Míg Cullenék állati véren. Nekik aranybarna a szemük.
- És….nekem miylen színű?-tettem fel a kédést, bár előre féltem a választól.
- Vörös.-mondta a férfi.
- Engem Victoriának hívnak ő pedig Lourent. Megnéznéd a lányt?- fordult Lourenthez. Ő csak biccentett.
- Engem változtattatok át csak?
- Nem még egy másikat is ő most kint vár.
- Mikor akartok támadni?
- Holnap reggel. Elmegyünk vadászni gyere.
- Én nem akarok embert ölni.
- De fogsz!!! Nincs vita! Érted?-kérdezte és felnyomott a falra. Hála az erőmnek megfogtam a kezét és félredobtam. Hogy meri ezt tenni? Először vámpírrá tesz majd itt pattog nekem, hogy mitcsináljak?!!
Oda ugrottam hozzá és elkezdtem kicsavarni a kezét. Az egy nagy reccsenéssel letört. Szétszaggattam és tüzet csináltam. Beledobtam a darabjait, és kimentem. A férfi ekkor jött vissza.
- Victoria hol van?- kérdezte majdbeleszippantott a levegőbe?- Te megölted?-kérdezte. Láttam, hogy elborul az agya.
Nem fogok én nekik ugrálni. Őt is neki hajítottam a falnak. Majd őt is felboncoltam, és beledobtam Victoria hamvai közé.
Kimentem a levegőre és megláttam egy lányt aki egy kövön ült. Odasétáltam és leültem mellé.
- Látom szomorú vagy.- mondtam neki.
- Igen, de nincs mit tenni. Azt kell tennünk amit mondanak.- mondta szipogva.
- Szabadok vagyunk!- mondtam neki és átkaroltam a vállát.
- Ezt, hogy érted?- nézett fel rám.
- Elintéztem őket. Először Victoriát majd Lourentet. Én nem leszek senkinek se a csicskása.
- Köszönöm!- mondta és megölelt.- Amúgy Natalie Smith-nek hívnak.
- Engem pedig Lejla Hale-nek. Merre mész tovább?-kérdeztem tőle.
- Egyszer említették, hogy Italiában van egy királyi család. Beállok hozzájuk testőrnek. És te?

Prológus!

Sziasztok! Az én történetem nagyon régen kezdődött. Talán jobb is lenne, ha elöbb a nevemmel kezdeném. Lejla Halenek hívnak. 1920-ban születtem Chicago-ban, van kettő testvérem ők idősebbek nálam, de ők már régen meghalhattak. Anyánk a születésemkor meghalt… Két éves lehettem mikor apánk árvaházba adott minket. Három különbözőbe és ami a legrosszabb, hogy messze egymástól. Innentől kezdve nem láttam őket. Apánk miután leadott minket pár hónappal rá meghalt. Volt egy nővérem és egy bátyám. Ennyire emlékszek a régi életemből. 18 éves koromban elköltöztem az otthonból. Dolgoztam éjjel, nappal. Ám 1938. májusában a munkából hazafelé tartottam, mikor éreztem, hogy követnek. Az alakjából kivettem, hogy nő volt. Kecses mozgása volt és rettentően gyorsan jött felém.

Sziasztok!

E zaz új blogom! Fennt lesz a többi blogon is, hogy mindneki észre vegye. Puszi. Dijja.