1. fejezet

Ezt a részt Nikkinek küldöm! Puszi.

- Segíthetek?-kérdeztem.

- Majd akkor ha átváltoztatlak. Akkor nagy segítségre lesz szükségem.- nevetett fel.
- Hogy érti, hogy átváltoztat?- estem kétségbe… Dia te teljesen meghibbantál? Mér kérdezted meg? Inkább fuss!~gondoltam magamba.
- Sajnálom de nem segíthetek. Viszlát!
- Ne olyan gyorsan kislány! Előlem nem tudsz elmenekülni.
Éreztem hideg leheletét a nyakamnál. De a következő pillanatban már csak egy hegyes dolgot éreztem a nyakamba szúródni. Ez megharapott?! A fájdalom amit éreztem nem hagyott nyugodni. A tűz a testemben égetett. Olyan volt mintha égetnének. Egy sötét helyre érkeztem. Nem láttam kiutat, így csak sodróttam. 2 nap telhetett el, de nekem éveknek tűnt. Egyre jobban éreztem a körülöttem lévő dolgokat. A hallásom is jobb lett és a szaglásom is. Éreztem, hogy ketten vannak a helységben. Kinyitottam a szemem. Furcsáltam mindent jobban láttam. Végig néztem magamon… és amit láttam meglepett. A testem hófehér, jéghideg és kemény. A számban van valami hegyes dolog. Végig húztam rajta a nyelvem és ekkor döbbentem rá, hogy agyaram van.

- Mi lett velem?-fordultam a nőhöz. Vörös kócos lobonca volt és elégedetten vigyorgot. Mellette állt egy barna bőrű rasztás hajú férfi. Végig néztem rajtuk. A szemszínük vörös volt.
- Vámpír lettél. Újszülött vagy, ami azt jelenti, hogy erősebb és gyorsabb vagy mint mi. Azért változtattalak át, hogy segíts. Van egy család, nem messze innen. Cullenék. Megölték a páromat és bosszút akarok állni rajtuk.
- Értem. Mér vörös a szemetek?
- Mert mi ember véren élünk. Míg Cullenék állati véren. Nekik aranybarna a szemük.
- És….nekem miylen színű?-tettem fel a kédést, bár előre féltem a választól.
- Vörös.-mondta a férfi.
- Engem Victoriának hívnak ő pedig Lourent. Megnéznéd a lányt?- fordult Lourenthez. Ő csak biccentett.
- Engem változtattatok át csak?
- Nem még egy másikat is ő most kint vár.
- Mikor akartok támadni?
- Holnap reggel. Elmegyünk vadászni gyere.
- Én nem akarok embert ölni.
- De fogsz!!! Nincs vita! Érted?-kérdezte és felnyomott a falra. Hála az erőmnek megfogtam a kezét és félredobtam. Hogy meri ezt tenni? Először vámpírrá tesz majd itt pattog nekem, hogy mitcsináljak?!!
Oda ugrottam hozzá és elkezdtem kicsavarni a kezét. Az egy nagy reccsenéssel letört. Szétszaggattam és tüzet csináltam. Beledobtam a darabjait, és kimentem. A férfi ekkor jött vissza.
- Victoria hol van?- kérdezte majdbeleszippantott a levegőbe?- Te megölted?-kérdezte. Láttam, hogy elborul az agya.
Nem fogok én nekik ugrálni. Őt is neki hajítottam a falnak. Majd őt is felboncoltam, és beledobtam Victoria hamvai közé.
Kimentem a levegőre és megláttam egy lányt aki egy kövön ült. Odasétáltam és leültem mellé.
- Látom szomorú vagy.- mondtam neki.
- Igen, de nincs mit tenni. Azt kell tennünk amit mondanak.- mondta szipogva.
- Szabadok vagyunk!- mondtam neki és átkaroltam a vállát.
- Ezt, hogy érted?- nézett fel rám.
- Elintéztem őket. Először Victoriát majd Lourentet. Én nem leszek senkinek se a csicskása.
- Köszönöm!- mondta és megölelt.- Amúgy Natalie Smith-nek hívnak.
- Engem pedig Lejla Hale-nek. Merre mész tovább?-kérdeztem tőle.
- Egyszer említették, hogy Italiában van egy királyi család. Beállok hozzájuk testőrnek. És te?