4. fejezet

Megfordultam és megláttam Edwardot.

- Visszajönnél velem a házba?
- Nem akarok zavarni. Nem akarom, hogy miattam összevesszetek Aliceel.
- Nyugi mindig megbeszéljük a dolgokat. Sokszor kapunk össze. De egy kis vásárlással kilehet engesztelni.- nevette el magát. Ez a nevetés…. Lejla állítsd már lemagad!
- Álltalába a lányokat azzal lelehet venni a lábukról.- mosolyogtam rá.
- Téged is?- nézett bele szemembe.
- Néha…-motyogtam. Rabul ejtett az a szempár.
- Visszajönnél velem? Alice már úgyis berendezkedett a számodra.
- Ha nem túrt ki téged a szobádból akkor igen.-mondtam egy kis kuncogás közben.
- Majd meglátod.-kacsintott rám.- Na gyere!- megfogta a kezem és elkezdett visszahúzni a házhoz.
- Megyek, ha nem húzol tovább.
- Bocsáss meg.-elengedte a kezem és úgy ment mellettem. Elkezdett futni. Én pedig követtem. Már untam a csendet ezért ráugrottam a hátára. Váratlanul érte a támadás így nem tudott megállni és elestünk.
- Héj. Jól vagy?-kérdezte nevetve.
- Igen. Untam a csendet.-nevettem rá.
- Várj csak. Untad a csendet?-kérdezte míg csikizte az oldalam.
- Nem…Nem untam…kérlek hagyd…abba.-mondtam röhögés közbe.
- Nem értettem rendesen. Azt mondtad, hogy Igen Igen untam a csendet kérlek ne hagyd abba?-nevettet.
- Edward..kérlek..haggy.-mondtam de eszembe jutott, hogy én erősebb vagyok. így most fordult a kocka. Kiszabadultam kezei közül és én kezdtem el csikizni. Annyira nevettet, hogy még ellenkezni se tudott. Felugrottam és elfutottam egyenesen a ház irányába. Még hallottam, hogy puffog, hogy ott hagytam, de megérdemelte. Ahogy az ajtóhoz értem Alice kinyitotta.
- Gyere. Megmutatom a szobád. Amúgy Edwardot hol hagytad?-kérdezte mögém nézve.
- Hamar kifáradt.-nevettem fel. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt.
- Igen elfáradtam? Na várj csak. Ott hagytál egymagamba.
- Nem tudom miről beszélsz.- adtam az ártatlant.
- Na mivan öcsi csak nem kifárasztott a hugicám?-rötyögött Emmett.
- Nem bírja a tempót. Hamar kifárad.-nevettem együtt Emmettel. Közben csatlakozott hozzánk Alice is.
- Még sokáig akartok engem piszkálni?-kérdezte Edward.
- Uram, megtud nekem bocsájtani?-néztem rá nagy boci szemekkel.
- Hát Hölgyem. Nem is tudom, hogy ezt megbocsájthatom-e magának.
- Könyörgöm Uram.
- Rendben. De csak akkor ha most feljön velem az emeletre és megmutathatom, hogy hol fog „aludni”.- rajzolt az utolsó szó köré egy idéző jelet.
- Természetesen. Követem Önt.
- Csak maga után Hölgyem.-mutatott a lépcső felé.
- Ohh. Köszönöm.- mondtam és elindultam felfelé.
- Óvatosan fiatalok. Mások is vannak a házban.-röhögött Emmett.
- Bocsi Emmett. De mi nem leszünk olyan hangosak mint amilyenek ti szoktatok lenni.- röhögött Edward is.
Felértünk az emeletre és benyitottunk az egyik szobába.
- Íme a mi szobánk.-mondta Edward.
- Egy szobába rakott minket?-húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen. Mert…megkértem rá. Nem akartam, hogy kint legyél az erdőben így mondtam, hogy rendezze be. Nem is lett olyan rossz. Rosszabbra számítottam.
- Ezt hallottam Edward Anthony Masen Cullen. –kiabált fel Alice.
- Tudom azért mondtam.-vigyorgott Edward.
A szobába volt egy nagy francia ágy azzal szemben egy szekrény amibe cd-k és bakelit lemezek voltak. A szekrény mellett pedig kettő ajtó. Az egyik a fürdőbe vezetett míg a másik szerintem a gardróbba.

kérek komikat! puszi.

3. fejezet

Hejj. Itt a 3. fejezet. Jó olvasást! puszi

3. fejezet

- Jóestét!-köszöntem. – A nevem Lejla Hale.- amikor ezt kimondtam a kettő szöszi egymásra nézett. Mindekttőnek döbbenetet tudtam leolvasni az arcáról. Mint ahogy mindenkiéről ha jól végig néztem.

- Szia! A nevem Carlisle Cullen. Ő itt a feleségem Esme Cullen-mutatott a karamell hajszínű nőre.- Alice Cullen bár szerintem őt már ismered. A párja Jasper Hale. Az ikertestvére Rosalie Hale. Neki a párja Emmett Cullen. Ő pedig Edward Cullen.
Lesettállal álltam az ajtóban. Még mindig Jaspert és Rosaliet néztem ahogy ők is engem.
- Lejla kérlek foglalj helyet.-mondta Carlisle.
Leültem Edward mellé mert már csak ott volt hely.
- Elmesélnéd a történetedet?- kért Jasper.
Ráemeltem a tekintetemet és bólintottam. Elmeséltem nekik az egészet és meglepetten néztek rám. Először Carlisle szólalt meg.
- Jasper és Rosalie egyszer említették, hogy van egy húguk de nem tudják, hogy mi lett vele. Hát most már tudjátok.-fordult hozzájuk.
- Rosalie az arc formád teljesen anyué. Jasper te pedig apu mosolyát örökölted.
- Lejla te pedig mind kettőt.-mondta Rosalie. Felállt az asztaltól és odafutott hozzám. Megölelt.
- Olyan jó téged újra látni.
- Lejla..de meg nőttél.-ölelt meg Jasper is.
- Carlisle nekem lenne egy ötletem. Mivel még Lejla újszölött és nem akarjuk, hogy bárkinke baja essen Forksban…
- Én nem támodok rá emberekre. Lehet, hogy újszülött vagyok, de embereket nem ölök. Az átváltozásom óta nem öltem embert, és annak már 24 órája.-húztam ki magam.
- Lejla lehet, hogy nem öltélembert..még.. ezért is akarom azt, hogy aradj itt nálunk lakj velünk.
- Ez jó ötlet Alice. Szerintetek?
- Nekem jó.- mondta Esme.
- Üdv a családban hugi.-mondta Emmett.
- Nekem oké.-mondta egyszerre Jas és Rose.
- Nekem is.-szólt Carlisle.- Edward?
- Oké. Melyik lesz a szobája?
- Majd én azt elintézem.-mondta Alice.
- Azt már nem.-mondta Edward és Alicre nézett.- Az én szobámba csak én leszek.
- Ájj. Ne veszekedjetek miattam. Nem akarlak titeket zavarni. Sziasztok!
Kirohantam a házból és egyenesen az erdőbe. Hallotam, hogy Alice még kiabál utánam. De mivel nem akartam, hogy miattam veszekdjenek így rákapcsoltam. Már sötét volt de még így is jól láttam. Tudtam hol vagyok. A réten ahol Alice rám talált. Besétáltam a közepére és leültem a fűbe. Pár percig még így lehettem, de ekkor hallottam egy fa reccsenését. Támadó állásba guggoltam és a hang irányába fordultam. Először csak egy foltot láttam de amint közelebb ért akkor láttam, hogy mi az. Egy farkas állt elöttem. Visszafutott az erdőbe de mikor kijött akkor már emberként.
- Vérszopó. Takarodj a részünkről.
- Én nem tudtam, hogy ez a ti részetek.- mondtam és hátrébb léptem kettőt. – Így jó?
- Igen. Többet ne forduljon elő!
- Rendben.
Azzal a fiú eltűnt. Lépteket hallottam mögülem.