3. fejezet

Hejj. Itt a 3. fejezet. Jó olvasást! puszi

3. fejezet

- Jóestét!-köszöntem. – A nevem Lejla Hale.- amikor ezt kimondtam a kettő szöszi egymásra nézett. Mindekttőnek döbbenetet tudtam leolvasni az arcáról. Mint ahogy mindenkiéről ha jól végig néztem.

- Szia! A nevem Carlisle Cullen. Ő itt a feleségem Esme Cullen-mutatott a karamell hajszínű nőre.- Alice Cullen bár szerintem őt már ismered. A párja Jasper Hale. Az ikertestvére Rosalie Hale. Neki a párja Emmett Cullen. Ő pedig Edward Cullen.
Lesettállal álltam az ajtóban. Még mindig Jaspert és Rosaliet néztem ahogy ők is engem.
- Lejla kérlek foglalj helyet.-mondta Carlisle.
Leültem Edward mellé mert már csak ott volt hely.
- Elmesélnéd a történetedet?- kért Jasper.
Ráemeltem a tekintetemet és bólintottam. Elmeséltem nekik az egészet és meglepetten néztek rám. Először Carlisle szólalt meg.
- Jasper és Rosalie egyszer említették, hogy van egy húguk de nem tudják, hogy mi lett vele. Hát most már tudjátok.-fordult hozzájuk.
- Rosalie az arc formád teljesen anyué. Jasper te pedig apu mosolyát örökölted.
- Lejla te pedig mind kettőt.-mondta Rosalie. Felállt az asztaltól és odafutott hozzám. Megölelt.
- Olyan jó téged újra látni.
- Lejla..de meg nőttél.-ölelt meg Jasper is.
- Carlisle nekem lenne egy ötletem. Mivel még Lejla újszölött és nem akarjuk, hogy bárkinke baja essen Forksban…
- Én nem támodok rá emberekre. Lehet, hogy újszülött vagyok, de embereket nem ölök. Az átváltozásom óta nem öltem embert, és annak már 24 órája.-húztam ki magam.
- Lejla lehet, hogy nem öltélembert..még.. ezért is akarom azt, hogy aradj itt nálunk lakj velünk.
- Ez jó ötlet Alice. Szerintetek?
- Nekem jó.- mondta Esme.
- Üdv a családban hugi.-mondta Emmett.
- Nekem oké.-mondta egyszerre Jas és Rose.
- Nekem is.-szólt Carlisle.- Edward?
- Oké. Melyik lesz a szobája?
- Majd én azt elintézem.-mondta Alice.
- Azt már nem.-mondta Edward és Alicre nézett.- Az én szobámba csak én leszek.
- Ájj. Ne veszekedjetek miattam. Nem akarlak titeket zavarni. Sziasztok!
Kirohantam a házból és egyenesen az erdőbe. Hallotam, hogy Alice még kiabál utánam. De mivel nem akartam, hogy miattam veszekdjenek így rákapcsoltam. Már sötét volt de még így is jól láttam. Tudtam hol vagyok. A réten ahol Alice rám talált. Besétáltam a közepére és leültem a fűbe. Pár percig még így lehettem, de ekkor hallottam egy fa reccsenését. Támadó állásba guggoltam és a hang irányába fordultam. Először csak egy foltot láttam de amint közelebb ért akkor láttam, hogy mi az. Egy farkas állt elöttem. Visszafutott az erdőbe de mikor kijött akkor már emberként.
- Vérszopó. Takarodj a részünkről.
- Én nem tudtam, hogy ez a ti részetek.- mondtam és hátrébb léptem kettőt. – Így jó?
- Igen. Többet ne forduljon elő!
- Rendben.
Azzal a fiú eltűnt. Lépteket hallottam mögülem.