4. fejezet

Megfordultam és megláttam Edwardot.

- Visszajönnél velem a házba?
- Nem akarok zavarni. Nem akarom, hogy miattam összevesszetek Aliceel.
- Nyugi mindig megbeszéljük a dolgokat. Sokszor kapunk össze. De egy kis vásárlással kilehet engesztelni.- nevette el magát. Ez a nevetés…. Lejla állítsd már lemagad!
- Álltalába a lányokat azzal lelehet venni a lábukról.- mosolyogtam rá.
- Téged is?- nézett bele szemembe.
- Néha…-motyogtam. Rabul ejtett az a szempár.
- Visszajönnél velem? Alice már úgyis berendezkedett a számodra.
- Ha nem túrt ki téged a szobádból akkor igen.-mondtam egy kis kuncogás közben.
- Majd meglátod.-kacsintott rám.- Na gyere!- megfogta a kezem és elkezdett visszahúzni a házhoz.
- Megyek, ha nem húzol tovább.
- Bocsáss meg.-elengedte a kezem és úgy ment mellettem. Elkezdett futni. Én pedig követtem. Már untam a csendet ezért ráugrottam a hátára. Váratlanul érte a támadás így nem tudott megállni és elestünk.
- Héj. Jól vagy?-kérdezte nevetve.
- Igen. Untam a csendet.-nevettem rá.
- Várj csak. Untad a csendet?-kérdezte míg csikizte az oldalam.
- Nem…Nem untam…kérlek hagyd…abba.-mondtam röhögés közbe.
- Nem értettem rendesen. Azt mondtad, hogy Igen Igen untam a csendet kérlek ne hagyd abba?-nevettet.
- Edward..kérlek..haggy.-mondtam de eszembe jutott, hogy én erősebb vagyok. így most fordult a kocka. Kiszabadultam kezei közül és én kezdtem el csikizni. Annyira nevettet, hogy még ellenkezni se tudott. Felugrottam és elfutottam egyenesen a ház irányába. Még hallottam, hogy puffog, hogy ott hagytam, de megérdemelte. Ahogy az ajtóhoz értem Alice kinyitotta.
- Gyere. Megmutatom a szobád. Amúgy Edwardot hol hagytad?-kérdezte mögém nézve.
- Hamar kifáradt.-nevettem fel. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt.
- Igen elfáradtam? Na várj csak. Ott hagytál egymagamba.
- Nem tudom miről beszélsz.- adtam az ártatlant.
- Na mivan öcsi csak nem kifárasztott a hugicám?-rötyögött Emmett.
- Nem bírja a tempót. Hamar kifárad.-nevettem együtt Emmettel. Közben csatlakozott hozzánk Alice is.
- Még sokáig akartok engem piszkálni?-kérdezte Edward.
- Uram, megtud nekem bocsájtani?-néztem rá nagy boci szemekkel.
- Hát Hölgyem. Nem is tudom, hogy ezt megbocsájthatom-e magának.
- Könyörgöm Uram.
- Rendben. De csak akkor ha most feljön velem az emeletre és megmutathatom, hogy hol fog „aludni”.- rajzolt az utolsó szó köré egy idéző jelet.
- Természetesen. Követem Önt.
- Csak maga után Hölgyem.-mutatott a lépcső felé.
- Ohh. Köszönöm.- mondtam és elindultam felfelé.
- Óvatosan fiatalok. Mások is vannak a házban.-röhögött Emmett.
- Bocsi Emmett. De mi nem leszünk olyan hangosak mint amilyenek ti szoktatok lenni.- röhögött Edward is.
Felértünk az emeletre és benyitottunk az egyik szobába.
- Íme a mi szobánk.-mondta Edward.
- Egy szobába rakott minket?-húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen. Mert…megkértem rá. Nem akartam, hogy kint legyél az erdőben így mondtam, hogy rendezze be. Nem is lett olyan rossz. Rosszabbra számítottam.
- Ezt hallottam Edward Anthony Masen Cullen. –kiabált fel Alice.
- Tudom azért mondtam.-vigyorgott Edward.
A szobába volt egy nagy francia ágy azzal szemben egy szekrény amibe cd-k és bakelit lemezek voltak. A szekrény mellett pedig kettő ajtó. Az egyik a fürdőbe vezetett míg a másik szerintem a gardróbba.

kérek komikat! puszi.