5.fejezet

Sziasztok! Úgy néz ki visszatértem. Ha nézitek a közöset, amit Nikkivel írok akkor láthattátok, hogy oda már írtam és fogok is. Ha nem tudnátok, de megszeretnétek nézni a közöset(http://dijjanikki.blogspot.com/) akkor katt a linkre.:D Jó olvasást. puszi.

Benyitottam az egyik ajtón, ami a fürdő volt. Mennyire jó vagyok. Eltaláltam, hogy ez a fürdő. A falak kékek voltak, az ajtóval szembe volt a zuhany…teszem hozzá nem egyszemélynek volt tervezve…mellette volt a tükör, ami -ha belenéztél- vállmagasságig ért. Kifelé menet észre vettem, hogy Edward az ágyon fekszik és engem néz.
-Ez a gardrób?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Alice bátorkodott venni neked pár cuccot míg elmentem érted. –mondta és odajött hozzám.-  Megmutatom, hogy melyik a tiéd. Rendben?-kérdezte és én bólintottam.
Mikor kinyitotta azt hittem rosszul leszek. A gardrób nagyobb volt mint az egész szoba. Edward elkezdett nevetni. Ráemeltem a tekintetem, hogy megnézzem min nevet és láttam, hogy engem néz és úgy röhög.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Az arckifejezésed.-rötyögött tovább.
-Na szép.-mondtam és duzzogva leültem az ágyhoz.
-Most mi a baj? Megbántottalak?-kérdezte és odajött hozzám. Alig pár centire voltunk egymástól. Csodálatos illata van.
-Nem szeretem ha rajtam nevetnek.-duzzogtam és elfordultam tőle. Megfogta a derekamat, hogy magához húzzon, így most már a testünk egészen összeért. Az arcomat elfordította, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ne haragudj rám.-kért. A szeme fogva tartotta az enyémet.-Kérlek.-mondta és közelebb hajolt, annyira, hogy a lehelete súrolta a számat. Teljesen elvette az eszemet. De nem adhatom könnyen magam, mert kitudja lehet csak szédít, mint minden lányt. Mert ilyen pasinak kitudna ellenállni… Még én is alig tudok, de erősnek kell lennem. A száját finoman az enyémre tapasztotta. A keze a hátamat simogatta. Ezt nem szabad. Gyorsan cselekedtem. Elváltam ajkaitól és a falhoz szökkentem. Edward bűnbánóan nézett rám.
-Sajnálom Lejla. Megbocsáthatatlan amit tettem.
-Nem megbocsáthatatlan, csak nem akarok egy éjszakás kalandokba bele menni.-mondtam és kimentem a szobából.

Bocsi, hogy rövid lett. Majd a következő több lesz. Kérnék komikat is egy kettőt szerintem ez nem nagy kérés. *szépen néző fej* Nem baj ha azt írjátok, hogy ez nem olyan jó. Nem sértődök meg meg semmi írjátok meg azt, hogy mi nem tetszett benne és a következőbe próbálom azokat a hibákat javítani. Köszi. Puszi. Dijja.

Figyelem.!

Sziasztok! Közölni szeretném veletek, hogy egy ideig szünetel a blog, mert kifogytam az ötletekből és még tanulnom is kell...:S  szóval majd szólok, hogy ha lesz friss. Megértésetek köszönöm. Puszi. Dijja.

Sziasztok.

Sziasztok. Pesten vagyok. Egy-két hétig maradok. ANyumék lehet h eltudják majd küldeni a töriket..de ha nem akkor majd ha hazamentem lesz friss.. addig is dolgozom rajtuk. Puszi.Dijja.

Nyaraltam.

Sziasztok! Bocsi, hogy nem szóltam mikor nyaralni mentem. De a héten lesz friss, lehet, hogy ma lehet, hogy holnap, még nem tudom mikor. Puszi. Dijja

4. fejezet

Megfordultam és megláttam Edwardot.

- Visszajönnél velem a házba?
- Nem akarok zavarni. Nem akarom, hogy miattam összevesszetek Aliceel.
- Nyugi mindig megbeszéljük a dolgokat. Sokszor kapunk össze. De egy kis vásárlással kilehet engesztelni.- nevette el magát. Ez a nevetés…. Lejla állítsd már lemagad!
- Álltalába a lányokat azzal lelehet venni a lábukról.- mosolyogtam rá.
- Téged is?- nézett bele szemembe.
- Néha…-motyogtam. Rabul ejtett az a szempár.
- Visszajönnél velem? Alice már úgyis berendezkedett a számodra.
- Ha nem túrt ki téged a szobádból akkor igen.-mondtam egy kis kuncogás közben.
- Majd meglátod.-kacsintott rám.- Na gyere!- megfogta a kezem és elkezdett visszahúzni a házhoz.
- Megyek, ha nem húzol tovább.
- Bocsáss meg.-elengedte a kezem és úgy ment mellettem. Elkezdett futni. Én pedig követtem. Már untam a csendet ezért ráugrottam a hátára. Váratlanul érte a támadás így nem tudott megállni és elestünk.
- Héj. Jól vagy?-kérdezte nevetve.
- Igen. Untam a csendet.-nevettem rá.
- Várj csak. Untad a csendet?-kérdezte míg csikizte az oldalam.
- Nem…Nem untam…kérlek hagyd…abba.-mondtam röhögés közbe.
- Nem értettem rendesen. Azt mondtad, hogy Igen Igen untam a csendet kérlek ne hagyd abba?-nevettet.
- Edward..kérlek..haggy.-mondtam de eszembe jutott, hogy én erősebb vagyok. így most fordult a kocka. Kiszabadultam kezei közül és én kezdtem el csikizni. Annyira nevettet, hogy még ellenkezni se tudott. Felugrottam és elfutottam egyenesen a ház irányába. Még hallottam, hogy puffog, hogy ott hagytam, de megérdemelte. Ahogy az ajtóhoz értem Alice kinyitotta.
- Gyere. Megmutatom a szobád. Amúgy Edwardot hol hagytad?-kérdezte mögém nézve.
- Hamar kifáradt.-nevettem fel. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt.
- Igen elfáradtam? Na várj csak. Ott hagytál egymagamba.
- Nem tudom miről beszélsz.- adtam az ártatlant.
- Na mivan öcsi csak nem kifárasztott a hugicám?-rötyögött Emmett.
- Nem bírja a tempót. Hamar kifárad.-nevettem együtt Emmettel. Közben csatlakozott hozzánk Alice is.
- Még sokáig akartok engem piszkálni?-kérdezte Edward.
- Uram, megtud nekem bocsájtani?-néztem rá nagy boci szemekkel.
- Hát Hölgyem. Nem is tudom, hogy ezt megbocsájthatom-e magának.
- Könyörgöm Uram.
- Rendben. De csak akkor ha most feljön velem az emeletre és megmutathatom, hogy hol fog „aludni”.- rajzolt az utolsó szó köré egy idéző jelet.
- Természetesen. Követem Önt.
- Csak maga után Hölgyem.-mutatott a lépcső felé.
- Ohh. Köszönöm.- mondtam és elindultam felfelé.
- Óvatosan fiatalok. Mások is vannak a házban.-röhögött Emmett.
- Bocsi Emmett. De mi nem leszünk olyan hangosak mint amilyenek ti szoktatok lenni.- röhögött Edward is.
Felértünk az emeletre és benyitottunk az egyik szobába.
- Íme a mi szobánk.-mondta Edward.
- Egy szobába rakott minket?-húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen. Mert…megkértem rá. Nem akartam, hogy kint legyél az erdőben így mondtam, hogy rendezze be. Nem is lett olyan rossz. Rosszabbra számítottam.
- Ezt hallottam Edward Anthony Masen Cullen. –kiabált fel Alice.
- Tudom azért mondtam.-vigyorgott Edward.
A szobába volt egy nagy francia ágy azzal szemben egy szekrény amibe cd-k és bakelit lemezek voltak. A szekrény mellett pedig kettő ajtó. Az egyik a fürdőbe vezetett míg a másik szerintem a gardróbba.

kérek komikat! puszi.

3. fejezet

Hejj. Itt a 3. fejezet. Jó olvasást! puszi

3. fejezet

- Jóestét!-köszöntem. – A nevem Lejla Hale.- amikor ezt kimondtam a kettő szöszi egymásra nézett. Mindekttőnek döbbenetet tudtam leolvasni az arcáról. Mint ahogy mindenkiéről ha jól végig néztem.

- Szia! A nevem Carlisle Cullen. Ő itt a feleségem Esme Cullen-mutatott a karamell hajszínű nőre.- Alice Cullen bár szerintem őt már ismered. A párja Jasper Hale. Az ikertestvére Rosalie Hale. Neki a párja Emmett Cullen. Ő pedig Edward Cullen.
Lesettállal álltam az ajtóban. Még mindig Jaspert és Rosaliet néztem ahogy ők is engem.
- Lejla kérlek foglalj helyet.-mondta Carlisle.
Leültem Edward mellé mert már csak ott volt hely.
- Elmesélnéd a történetedet?- kért Jasper.
Ráemeltem a tekintetemet és bólintottam. Elmeséltem nekik az egészet és meglepetten néztek rám. Először Carlisle szólalt meg.
- Jasper és Rosalie egyszer említették, hogy van egy húguk de nem tudják, hogy mi lett vele. Hát most már tudjátok.-fordult hozzájuk.
- Rosalie az arc formád teljesen anyué. Jasper te pedig apu mosolyát örökölted.
- Lejla te pedig mind kettőt.-mondta Rosalie. Felállt az asztaltól és odafutott hozzám. Megölelt.
- Olyan jó téged újra látni.
- Lejla..de meg nőttél.-ölelt meg Jasper is.
- Carlisle nekem lenne egy ötletem. Mivel még Lejla újszölött és nem akarjuk, hogy bárkinke baja essen Forksban…
- Én nem támodok rá emberekre. Lehet, hogy újszülött vagyok, de embereket nem ölök. Az átváltozásom óta nem öltem embert, és annak már 24 órája.-húztam ki magam.
- Lejla lehet, hogy nem öltélembert..még.. ezért is akarom azt, hogy aradj itt nálunk lakj velünk.
- Ez jó ötlet Alice. Szerintetek?
- Nekem jó.- mondta Esme.
- Üdv a családban hugi.-mondta Emmett.
- Nekem oké.-mondta egyszerre Jas és Rose.
- Nekem is.-szólt Carlisle.- Edward?
- Oké. Melyik lesz a szobája?
- Majd én azt elintézem.-mondta Alice.
- Azt már nem.-mondta Edward és Alicre nézett.- Az én szobámba csak én leszek.
- Ájj. Ne veszekedjetek miattam. Nem akarlak titeket zavarni. Sziasztok!
Kirohantam a házból és egyenesen az erdőbe. Hallotam, hogy Alice még kiabál utánam. De mivel nem akartam, hogy miattam veszekdjenek így rákapcsoltam. Már sötét volt de még így is jól láttam. Tudtam hol vagyok. A réten ahol Alice rám talált. Besétáltam a közepére és leültem a fűbe. Pár percig még így lehettem, de ekkor hallottam egy fa reccsenését. Támadó állásba guggoltam és a hang irányába fordultam. Először csak egy foltot láttam de amint közelebb ért akkor láttam, hogy mi az. Egy farkas állt elöttem. Visszafutott az erdőbe de mikor kijött akkor már emberként.
- Vérszopó. Takarodj a részünkről.
- Én nem tudtam, hogy ez a ti részetek.- mondtam és hátrébb léptem kettőt. – Így jó?
- Igen. Többet ne forduljon elő!
- Rendben.
Azzal a fiú eltűnt. Lépteket hallottam mögülem.

Hahó!

Sziasztok! Kérek egy pár kommentet nem baj ha rossz vagy jó csak komment legyen. Mert én abból tanulok. Hanincs komi nem biztos h elöbb lesz friss. Kérlek komizzatok. Köszi Puszi

2. fejezet

- Én nem akarok embert ölni. Keresek munkát és veszek itt egy házat. Amúgy hol vagyunk most?

- Forks melletti hegyeknél.
- Hát én akkor elinduluk. Vadászok egyet nézek magamnak egy házat. Remélem találkozunk még!-mondtam neki.
Ebben a pár percben míg beszélgettünk nagyon megszerettem.
- Én is remélem. Majd írok.
- Reméltem is! Vigyázz magadra!
- Te is! Szia!
- Szia Natalie!
Én befutottam az erdőbe, hogy megnézzem mire lehet vadászni. Tényleg gyors vagyok. Milyen jó érzés száguldozni. Hallottam, hogy van a közelben egy folyó és kisebb szívdobogásokat is hallottam. Bele szippantottam a levegőbe és elkezdtem futni az illat irányába. Elrelytőztem a bokrok mögött és onnan figyeltem a zsákmányomat. Nem figyelt fel rám, így lecsaptam rá. Belemélyeszettem a fogam a nyaki ütőerébe és szívni kezdtem éreztem, ahogy a vér szétáramlik a számba. Pár másodperc múlva az állat elernyedt testét fogtam. Ledobtam a földre és visszamentem az erdőbe. Elkezdtem futni, hogy felfedezzem az egészet. Egy rétre értem, nagyon szép volt. Teli volt virágokkal. Kisétáltam a fényre de amit ott láttam..az megdöbbentett. A bőröm csillogott a napfényben. Nem akartam felhívi magamra a figyelmet így inkább elrejtőztem a sűrű bokroknál. Hallottam, hogy jön valaki erre. Vettem egy nagy levegőt és éreztem a napfény illatot. Felemelkedtem guggoló helyzetemből és egy kis koboldszerű lánnyal találtam szembe magam. Fekete haja az ég felé ágaskodott. Fehér bőre és aranybarna szeme volt. Nem akartam bántani. Így hátrébb léptem.
- Nyugodj meg! Nem bántalak.- mondta azzal a csilingelő hangjával.
- Rendben. Én sem akarlak bántani. Hogy hívnak?
- Alice Cullen vagyok. És téged?
- Lejla Halenek. Ezek szerint te is egy vagy a Cullenék közül? Hallottam rólatok egy dögtől.
- Igen én is közülük való vagyok. És megtudhatnám, hogy ki az a dög?- emelte fel a szemöldökét.
- Victoriától és Lourenttől.
- Ááá…szóval tőlük… honnan ismered őket?
- Victoria változtatott át. azt mondta, hogy bosszút akar állni a Cullenéken. De nálam betelt a pohár és végeztem velük.
- Mit is mondtál, hogy hívnak?- kérdezett vissza.
- Lejla Halenek.
Aranybarna szemei kitágultak. Megfogta a kezem és elkezdett húzni.
- Már megbocsáss de hova viszel?
- Beszélnünk kell. És ehhez az egész családnak köze van.
- Rendben. Várj. Elengedhetsz nem futok el. Menj elöl én meg utánad megyek. jó?
- Jó. Kövess.
Alice elindult én pedig utána futottam. Úgy 3-4 percig futottunk, mikor megérkeztünk egy házhoz. Két emeletes volt és ablakok néhol üvegekből voltak.
- Bennt várnak minket. Szóltam nekik, hogy hozok valakit.
- Hogyan szoltál?
- Majd megtudod.-kacsintott rám.
Benyitottunk a házba. Alice belibbent én pedig követtem(már mint nem belibbentem). A nappaliban volt egy zongora és ha beljebb mentünk akkor ott voltak a kanapék és a tv.
- Gyere a konyhában vannak.
- Megyek.
A konyha a nappali mellett volt. Mikor beléptünk mindenki felkapta a fejét. Minden szem rám szegeződött. Végig néztem az itt lévőkön. Alice leült egy szőke hajú fiú mellé és megcsókolta. Biztos ő a barátja. A fiúnak szőke haja volt és aranybarna szeme. De ami a legfurcsább volt, hogy apu mosolyát láttam benne. A jobb oldalán Alice ült míg a másikon egy szőke hajú lány. Ugyanúgy nézett ki mint a fiú és benne is volt valami ismerős… az arc formálya teljesen anyué volt. Én mind a kettőét örököltem. A szőke lány mellett ült egy nagy darab fekete hajú fiú. Teli pofával vigyorgott rám.
A szemem tovább siklott az Alice mellett ülő hölgyre. Neki karamel színű haja volt. Mellette egy férfi ült gondoltam ő a családfő mert az asztal végében ült. Szőkés hajú, 30-as éveiben járhat. Vele szemben pedig egy bronzvörös hajú fiú ült. Elvesztem aranybarna szemeiben. Csodálatos volt. Lej nem gondolhatsz róla ilyneket lehet, hogy van barátője. Elkell őt felejtened!

1. fejezet

Ezt a részt Nikkinek küldöm! Puszi.

- Segíthetek?-kérdeztem.

- Majd akkor ha átváltoztatlak. Akkor nagy segítségre lesz szükségem.- nevetett fel.
- Hogy érti, hogy átváltoztat?- estem kétségbe… Dia te teljesen meghibbantál? Mér kérdezted meg? Inkább fuss!~gondoltam magamba.
- Sajnálom de nem segíthetek. Viszlát!
- Ne olyan gyorsan kislány! Előlem nem tudsz elmenekülni.
Éreztem hideg leheletét a nyakamnál. De a következő pillanatban már csak egy hegyes dolgot éreztem a nyakamba szúródni. Ez megharapott?! A fájdalom amit éreztem nem hagyott nyugodni. A tűz a testemben égetett. Olyan volt mintha égetnének. Egy sötét helyre érkeztem. Nem láttam kiutat, így csak sodróttam. 2 nap telhetett el, de nekem éveknek tűnt. Egyre jobban éreztem a körülöttem lévő dolgokat. A hallásom is jobb lett és a szaglásom is. Éreztem, hogy ketten vannak a helységben. Kinyitottam a szemem. Furcsáltam mindent jobban láttam. Végig néztem magamon… és amit láttam meglepett. A testem hófehér, jéghideg és kemény. A számban van valami hegyes dolog. Végig húztam rajta a nyelvem és ekkor döbbentem rá, hogy agyaram van.

- Mi lett velem?-fordultam a nőhöz. Vörös kócos lobonca volt és elégedetten vigyorgot. Mellette állt egy barna bőrű rasztás hajú férfi. Végig néztem rajtuk. A szemszínük vörös volt.
- Vámpír lettél. Újszülött vagy, ami azt jelenti, hogy erősebb és gyorsabb vagy mint mi. Azért változtattalak át, hogy segíts. Van egy család, nem messze innen. Cullenék. Megölték a páromat és bosszút akarok állni rajtuk.
- Értem. Mér vörös a szemetek?
- Mert mi ember véren élünk. Míg Cullenék állati véren. Nekik aranybarna a szemük.
- És….nekem miylen színű?-tettem fel a kédést, bár előre féltem a választól.
- Vörös.-mondta a férfi.
- Engem Victoriának hívnak ő pedig Lourent. Megnéznéd a lányt?- fordult Lourenthez. Ő csak biccentett.
- Engem változtattatok át csak?
- Nem még egy másikat is ő most kint vár.
- Mikor akartok támadni?
- Holnap reggel. Elmegyünk vadászni gyere.
- Én nem akarok embert ölni.
- De fogsz!!! Nincs vita! Érted?-kérdezte és felnyomott a falra. Hála az erőmnek megfogtam a kezét és félredobtam. Hogy meri ezt tenni? Először vámpírrá tesz majd itt pattog nekem, hogy mitcsináljak?!!
Oda ugrottam hozzá és elkezdtem kicsavarni a kezét. Az egy nagy reccsenéssel letört. Szétszaggattam és tüzet csináltam. Beledobtam a darabjait, és kimentem. A férfi ekkor jött vissza.
- Victoria hol van?- kérdezte majdbeleszippantott a levegőbe?- Te megölted?-kérdezte. Láttam, hogy elborul az agya.
Nem fogok én nekik ugrálni. Őt is neki hajítottam a falnak. Majd őt is felboncoltam, és beledobtam Victoria hamvai közé.
Kimentem a levegőre és megláttam egy lányt aki egy kövön ült. Odasétáltam és leültem mellé.
- Látom szomorú vagy.- mondtam neki.
- Igen, de nincs mit tenni. Azt kell tennünk amit mondanak.- mondta szipogva.
- Szabadok vagyunk!- mondtam neki és átkaroltam a vállát.
- Ezt, hogy érted?- nézett fel rám.
- Elintéztem őket. Először Victoriát majd Lourentet. Én nem leszek senkinek se a csicskása.
- Köszönöm!- mondta és megölelt.- Amúgy Natalie Smith-nek hívnak.
- Engem pedig Lejla Hale-nek. Merre mész tovább?-kérdeztem tőle.
- Egyszer említették, hogy Italiában van egy királyi család. Beállok hozzájuk testőrnek. És te?

Prológus!

Sziasztok! Az én történetem nagyon régen kezdődött. Talán jobb is lenne, ha elöbb a nevemmel kezdeném. Lejla Halenek hívnak. 1920-ban születtem Chicago-ban, van kettő testvérem ők idősebbek nálam, de ők már régen meghalhattak. Anyánk a születésemkor meghalt… Két éves lehettem mikor apánk árvaházba adott minket. Három különbözőbe és ami a legrosszabb, hogy messze egymástól. Innentől kezdve nem láttam őket. Apánk miután leadott minket pár hónappal rá meghalt. Volt egy nővérem és egy bátyám. Ennyire emlékszek a régi életemből. 18 éves koromban elköltöztem az otthonból. Dolgoztam éjjel, nappal. Ám 1938. májusában a munkából hazafelé tartottam, mikor éreztem, hogy követnek. Az alakjából kivettem, hogy nő volt. Kecses mozgása volt és rettentően gyorsan jött felém.

Sziasztok!

E zaz új blogom! Fennt lesz a többi blogon is, hogy mindneki észre vegye. Puszi. Dijja.